Territórium, mint felség-, és vadászterület
Korunkban, mikor úgy tűnik egyre kevésbé láthatóak, tapasztalhatóak a téri és időbeli, vagy akár
a realitás és virtualitás közti határok, talán egyre fontosabb megvizsgálni, mit jelent ez az ősi,
atavisztikus fogalom az embernek, mint biológiai lénynek. Önmaga által konstruált elképzelt
tereket, időszeletekben vizsgálandó kísérleti terepet, bármilyen szegényes, de menedéket vagy
kerítések mögötti magánszférát? Az előző kiállításaink során megkezdett közös gondolkodás,
négy különböző fotográfus más-más nézőpontja segíthet a kérdés képi megválaszolásában,
vagy tovább gondolásában.
/
Territory as a territory of sovereignty and hunting
In our age, when the boundaries between space and time, or even reality and virtuality, seem
less and less visible, perhaps more important, it is increasingly important to examine what this
ancient, atavistic concept means to man as a biological being. Imaginary spaces constructed by
yourself, experimental terrain to be examined in time slices, any poor but sheltered or privacy
behind fences? The common thinking started during our previous exhibitions, the different
points of view of four different photographers can help to answer or think about the question
visually.