Koroknai-fb-event-cover

A K.A.S. Galéria terében most Koroknai Zsolt 17 éve tartó, konzekvens alkotói folyamatába pillanthatunk bele. Az itt felépített, tudatosan, mégis spirituálisan is értelmezhető, konceptuális térinstalláció a 17 korábbi, e helyszínen megvalósult, előző kiállítások allegorikus értelmezésre tett kísérlet. Ennek a folyamatnak során akár a megelőző, elvontabb tárlatokra vonatkoztatva is újfajta, sajátos metanyelvi reprezentáció, illetve reflexió alakulhat ki bennünk.

A mostani kiállítás három egységből áll össze, ahol találkoznak egymással Koroknai korábbi metafizikai felvetései, a Mindenség modellezése és mindennek az értelmezésére tett kísérletek. Így a kiállítást a metaforák analóg világában való kiterjesztésének is tekinthetjük. A tárlaton kétfajta térelmélet találkozik egymással, azok művészettörténeti kontextusaikkal együtt, egy olyan térben, ahol mindez valamilyen módon korábban is jelen volt. A kör átszúrásának tétele és a körkörösség értelmezése mellett hangsúlyossá válik a becsípődés és az ismétlődés fogalma, melyeknek konkrét és elvont értelmezésük is van, ugyanakkor felvillannak a már évekkel korábban e térben látott és hallott vizuális és zenei elemek is. A kiállítás bejárása és percepciója során ütköztethető egymással a nyugati, analógiás értelmezés és a keleti, allegorikus felfogás kettőssége is.

Fontos a kiállított installáció esetében a lokáció kérdése, ami a Galéria tere, így a hely szelleméhez kapcsolódó kontextusok többféle definiálási lehetőséget tesznek hozzá a befogadásához. Említenünk kell a Galéria vezetőit, Nyakas Ilona galériaalapítót és Saás Kinga galériavezetőt, akik 17 éve évről-évre teret adnak Koroknai alkotói folyamatának konzekvens kibontásához, életmű allegóriájához. Rajtuk kívül elengedhetetlen munkatársuk volt az idén tavasszal fiatalon elhunyt Swierkiewicz Áron is, aki nem csak a kiállítások installálója volt, hanem barát is, így neki is emléket állít ez a tárlat, kapcsolódva Koroknai kiállításainak évről-évre ismétlődő, a Mindenszentekhez, illetve Halottak napjához közeli bemutatóihoz.

A kiállítás egésze kissé meseszerű, azok meditatív elemekből tevődnek össze, ám közben jelen világunk nyugtalanító, káoszos voltát, sőt, az abból való tudatos kilépés lehetőségeit is magukban hordozzák. Az első egység a Nootikus 11., 2020-ban ugyanitt megvalósult kiállításra utal. A mostani tárlat Koroknai édesanyjának, Kascsák Margit textilművész, jelmeztervezőnek állít emléket, akinek Wikipedia oldalát a látható QR-kódon keresztül is megismerhetjük. A tárlat ezen egysége egy fekete és egy fehér, monokróm, akril festményből és egy szövegtáblából, illetve egy hajlékot idéző, textilalapú installációból tevődik össze. A két festmény a Nootikus világ modellje, azok a fekete és a fehér lyuk szimbólumai, amelyek a téridő sajátos tartományaiként tűnnek fel az asztrofizikában, azok az Einstein-féle relativitáselméletből és a Hawking-sugárzásból vezethetőek le. Koroknai festményein egy-egy halvány, enkausztika technikával, tehát viasszal alkotott apró, SU szimbólum, vagyis a shinto vallásból és hagyományból származó írásjel szerepel. A méhviasszal való alkotás sok más motívum mellett Joseph Beuys munkásságára is utal. A jel felfejtéséhez most Koroknai egy értelmezést, egy szövegtáblát is elhelyezett, hogy narratív, mégis sejtelmes módon magyarázza el azt, amit látunk. A SU szimbólum szerint a kör a teret és a mindenséget jelenti, a pont, illetve a vonal pedig a Szándékot, ami mozgásba hozza az ürességet. A táblára írt Nootikus kifejezés (amiben az egyik o betű helyett a SU szerepel) a görög nous szóból származik, amelynek jelentése, elme, tudat. Ennek átlépéséhez Koroknai most nem egy, a fizikai világhoz kapcsolódó térelméletet társított, hanem az ezek felett álló, metafizikai, a harcművészetből származó tézist, amely szerint A kör középpontjának átszúrása alkotja a teret, amely mondat olvasható is a szövegtáblán. Ez túlmutat az euklídeszi geometria alapján magyarázható bizonyságon, hiszen ezt az alapvetést Uesiba Morihei japán Sensei, az aikido alapítója fektette le. Eszerint a kör átszúrásának metaforája az univerzum működésének alapelve, a harcművészet technikai és spirituális lényegének kifejezője. Morihei az aikido filozófiáját három geometriai alakzattal, a háromszög, a kör és a négyzet egységével és kölcsönhatásával magyarázta. A kör a teret és a mindenséget jelenti, a vonal pedig a Szándékot. A kör átszúrása tehát a Teremtő Akarat és a Fény megnyilatkozása, amivel a tudat bekapcsolódik az univerzumot mozgató legelső teremtő energiába. A kör folyamatos mozgása, forgása a világ napjainkban fokozottan érzékelhető kaotikusságát szimbolizálja, míg annak magja, mértani középpontja a nyugalmat képviseli. A kört átszúró nyíl spirituálisan a tudatosságé, amely áthatol a káoszon és az illúzión, hogy általa elérje a szív és az univerzum legbelső csendjét. Az aikido arra való, hogy a világot jobbá tegyük és a bennünk lévő isteni szikrát életre keltsük.

Koroknai hegesztett ház-szerű installációja egy női felső, vagyis top kifeszített alakzatává válik, amit egy hegedűvonó tart (jelképezve vele a kör átszúrását is). A textílián egy vörös kereszt látható, ami szintén Beuys munkásságára utal, tehát az parafrázisként is értelmezhető. A ház Beuys szerint is az otthonosság és az eredet szimbóluma, melynek a kiállításon kifeszített hálójában Koroknai Fényrúzs című videómunkáját latjuk, ahol Koroknai és édesanyja, Kascsák Margit arcai egymásba alakulnak. Az édesanyának emléket állító videó (és installáció), illetve az egész kiállítás alatt a szférák zenéjét idéző effektusok is megjelennek, amiket a valóságban is látható gitáron való hegedűvonóval alkotott meg a művész, szimbolizálva a mindenséget és az örökkévalóságot.

A kiállítás második egységében egy Koroknai hegesztette vasállványon helyet kapott, kifeszített széki szoknyát látunk, ami a korábbi kiállításokon is szerepelt már e térben is, azonban most a szoknya forgómozgása akadályozott. A forgó szoknya felidézi Man Ray Rögzített robbanás című fotográfiáját is. Koroknai női alakjának párja egy antropomorf jellegű, férfi alakra emlékeztető állvány, feje helyén egy monitorral, amiben egy videómunka fut, az alakok között pedig egy tükör látható. A régi tükör, Koroknai családjához tartozó személyes, ekként ready made-nek tekinthető tárgy. A feminin, illetve maszkulin formájú sziluett és a tükör kiállítótérben létrejövő hármasa megidézi Jan van Eyeck Arnolfini házaspár című festményét, ahol a tükör központi szerepűvé válik. Koroknai installációjában szereplő videó a tükörben önmagát figyeli, ami a szuperpozíció tételével, Schrödinger elméletével is összefüggésbe hozható.

Az egység másik eleme két satuállványból összeálló munkapad, tetején egy varrógéppel. Erről a szürrealizmus legismertebb vizuális metaforája, Lautréamont grófjának verséből származó mondat is juthat eszünkbe; „Szép, mint egy esernyő és egy varrógép véletlen találkozása egy boncasztalon.”, illetve az ezt parafrazáló Man Ray fotó is (Isidore Ducasse rejtélye – avagy a madzaggal átkötött, posztóval borított varrógép). Ám itt mégsem elsősorban egy szürrealisztikus, logikátlan együttállásról van szó, hanem sokkal inkább tudatos, illetve tudatalatti összefonódásokról, akár a Nils Bohr féle kísérteties együtthatásról, amit a kiállítás ezen egységében mindent összekötő kék szalag is kifejez. A varrógép Kascsák Margité volt, aki sokat dolgozott ezzel az eszközzel, sőt, a most látható széki szoknya is ezen készült. Emellett feltűnik Koroknai tavalyi, Etyeki Műhelyben látott Ózonkék égbolt című vászonképe is, ami jellegénél fogva kifeszíti a teret. Ez a vászon azonban úgymond becsípődött a forgást végző szoknya installációjába, így a női ruhadarab annak szokott forgómozgását nem tudja véghezvinni, az akadályoztatva van. Ezek alapján a kiállítás második egységének térelmélete a körmozgás, amely azonban nem képes megvalósulni. A forgó mozgás fékezése tehát az ég síkjában érvényesül csak, így a folyamatosság, körkörösség elve megakad és egy időtlen, új állapot jön létre, megtörve a körmozgás elméletét. Ez új dimenziót hoz létre, amellyel az alkotási folyamatok reflexiói a jelenre is hatnak. Az antropomorf, férfi alakra emlékeztető állványon található monitoron egy olyan videó fut, amelyben egy forgómozgást látunk, Ladjánszky Márta táncművész előadásában, aki sokszor lépett fel már e térben is, a videóban pedig folyamatos forgásban van egy füstös közegben, bizonyítva, illusztrálva a körmozgás tételét. A saját farkába harapó kígyó, vagyis az uroborosz, a körmozgás bizonyítására szolgál, mely az örökkévalóság, a végtelenség, illetve a kezdet és a vég egységének kifejezője. Ennek analógiájául szolgál a Penrose csempe matematikai mintázata is, mely aperiodikusan képes lefedni egy kétdimenziós síkot, összességében pedig a körforgásra utal.

A kiállítás harmadik egysége egy kék fonalból formázott pillangó, ennek közepe egy szerb népi ikerfurulya, a dvojnice, ami lélekszimbólum is. A pillangó szintén ennek az allegóriája, a halhatatlanság és a feltámadás jelképeként a metamorfózis modellje. A lepke melletti videómunkában megjelenik Swierkiewicz Áron arcképe is, az emlékezés és a halhatatlanság hitét hirdetve. A hallható zene a gitár és a furulya egységéből áll össze, alatta pedig egy gyermekkori altatódal hallható, hogy érzékeltesse az időtlenséget.

A kiállításon látható dupla szimbólumok; az iker hangszer, a pillangó két szárnya, a dupla munkapad és a tükör általi kettőződések szimmetriája a földi és az égi világ szféráit jelenítik meg, ugyanakkor az reflektál a valóság és a műalkotás viszonyára is, hasonlóan a mise en abyme jelenségéhez, ahogyan az számos művészettörténeti előképben érvényesül, Jan van Eyeck már említett festményében, illetve Velazquez, Hans Memling és Quentin Matsys munkáiban.

A kiállítás egészében tehát egyszerre tudatosan, mégis tudattalanul alakultak ki a kapcsolódások, összefonódások a K.A.S. Galéria genius loci -jával, az itt megvalósult korábbi tárlatokkal és az ide kapcsolódó személyekkel. A K.A.S. mostani installációja tehát egyszerre narratív és magyarázó, ugyanakkor allegorikusan is értelmezhető, az mégis analógiákra épül. Ekként a tárlat leginkább nootikus, tehát tudati, illetve az abból való átlépés lehetőségeiről szól, hogy az végül a fizikai tételeken keresztül metafizikai, sőt transzcendens síkba vezessen el bennünket.

Fazakas Réka, művészeti író megnyitóbeszéde

K.A.S. Galéria

Koroknai Zsolt Az értelmezés allegóriája

2026. 11. 06.

IMG 4445
IMG 4466
IMG 4469
IMG 4531
IMG 4534
IMG 4538
IMG 4539
IMG 4542
IMG 4545