Sipos Sándor Substanciation című kiállítása 2026. szeptember 18-ig látható a K.A.S. Galériában

Újbuda kulturális főutcáján, a Bartók Béla úti K.A.S. Galériában nyílt meg Sipos Sándor új kiállítása Substanciation címmel. Az alkotó képeire világzenei momentumokként, személyes, szociografikus és kulturális ihletettségek lenyomataiként hivatkozik a tárlat leírása. Magam foltok, halmazok, pöttyök nagyszerű együttállását tapasztalhattam meg a felületeken, és ennél persze jóval többet, ragyogó, színpompás képeket.

A Székelykeresztúron született, ám Montréalban letelepedett Sipos Sándor így vall munkásságáról: „Számomra a művészet és a művészeti tevékenység, az alkotás egyfajta történelmi, társadalmi szociális viszony, préselmény, szubsztancia következménye, eredménye is. (…) Az absztrakció mint esztétikai, művészet-filozófiai koncepció és gyakorlat is fontos számomra, mivel a legnagyobb fokú kifejezési szabadságot engedi meg.”

Az absztrakció híveként vegyes eszközrendszert használ érzései kifejezésére, alkotásai ellenállnak az egyértelmű értelmezésnek, „nyitott művek”. A kiállított munkák között most nem találhatók a Sipos művészetére erős hatást gyakorló indián művészet ihlette képek, a primitív ábrázolásra jellemző figurák és szimbólumok a kompozíciókon. Ugyanakkor világ- és művészetszemléletét nyilvánvalóan meghatározták, számos nyilatkozatában beszél erről.

Az alkotóval több interjú is készült. Kiemelném a Szekáry Zsuzsanna tollából származó Művészek külföldön – IV. Sipos Sándor címűt (Országút, 2023. december 26.). A riportból kiderül, hogy sokfajta hatás érte. Európában az expresszionizmus és a posztimpresszionizmus. Észak-Amerikában a lírai absztrakt, az automatista festészet, valamint a navajo és haida őslakosok törzsi művészete. Ez utóbbiakat letaglózóan egyszerűnek, tudatosnak találja, valami olyannak, amiben egyfajta álcázatlan spontaneitást hordozó direkt üzenet található. Sipos szerint a mű törzsi olvasata nem létezik önmagában, mágikus jelleggel bír.

A művek mögött végig ott húzódik a kérdés: hogyan őrződik meg a múlt, és hogyan rajzolja át a jelen a különböző rétegekben?

Sipos Sándor erdélyi-magyar-montreali képzőművész mostani kamaratárlata meglehetősen tág tér- és idődimenziókba ad bepillantást. A falakon látható talányos képei olyan „világzenei” momentumok, melyek érzékeny lenyomatai számos személyes és szociografikus, kulturális ihletettségnek.

Sipos Sándor gazdag oeuvre-je arról az alkotói attitűdről szól, amely hordozni képes a széles spektrumú, művészeti, már-már radikálisan eltérő lokális és a globális szellemi értékeket. Páratlan ez az attitűd a maga nemében, hiszen markánsan különböző helyszíneket és korszakokat képes összekötni a modern művészet különböző kifejezési formái által. Princípiuma egy eklektikájában is pontos megfogalmazási mód. Művészi aktivitásától, a nyolcvanas évektől, kezdve rajzolódnak ki az egyes állomások, bizonyos dimenziók. 

„Szocializációm során többször is kiemelődtem megszokott környezetemből Székelykeresztúr, Farkaslaka, Marosvásárhely … visszagondolva a legnagyobb hatást mégiscsak a falusi, természetközeli életforma tette rám, életszemlélet vonatkozásában is.” „A táj és az emberek mély benyomást tettek rám …az ősi helységnevek a völgyek, folyók és hegyek, kaszálók és dűlők nevei… Kalonda-tető, Cika, Kecsetkisfalud, Veres Máté pataka, Vizlapos, és a Nyiko pataka…mind megannyi számomra misztikus jelentésű /hangzású szó…

… A francia nyelv alapjait magán órákon kezdtem elsajátítani Bánffy Anikó bárónőtől Marosvásárhelyen… Ezután következett a középiskola, művészettörténet és a művészi látás megalapozása, rajz, mintázás és ezzel egyidejűleg különböző művészeti technikák gyakorlása és elsajátítása (közbevetve: műtermeink a marosvásárhelyi Kultúrpalotában voltak), majd a kolozsvári egyetemi évek, ahol új univerzum nyílt meg előttem.”

A K.A.S. Galéria nagy örömmel mutatja be SIPOS Sándor montrealban élő képzőművész SUBSTANCIATION című egyéni tárlatát, amelynek megnyitójára szeretettel várunk!

Megnyitó: 2026. 08.26., szerda 18 óra

Megnyitja: HUDRA Klára művészettörténész

SIPOS Sándor (1957, Székelykeresztúr) SUBSTANCIATION című tárlata a budapesti K.A.S. Galériában meglehetősen tág tér- és idődimenziókba ad bepillantást. A falakon látható képei olyan „világzenei” momentumok, melyek érzékeny lenyomatai számos személyes és szociografikus, kultúrális ihletettségnek.

Sipos Sándor gazdag oeuvre-je arról az alkotói attitűdről szól, amely hordozni képes a széles spektrumú, művészeti, már-már radikálisan eltérő lokális és a globális szellemi értékeket. Páratlan ez az attitűd a maga nemében, hiszen markánsan különböző helyszíneket és korszakokat képes összekötni a modern művészet különböző kifejezési formái által. Princípiuma egy eklektikájában is pontos megfogalmazási mód. Művészi aktivitásától, a nyolcvanas évektől, kezdve rajzolódnak ki az egyes állomások, bizonyos dimenziók.

A művész a kolozsvári Ion Andrescu Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol 1984-ben szerzett szobrász és tanári diplomát. 1989 ben érkezett Montrealba, ahol a Québeci Egyetemen mesterkurzusokat hallgatott: művészet-filozófiát, esztétikát, szociológiát, valamint multimedialis kortárs művészet elméletet francia és angol nyelven.

Rajzait, illusztrációit rendszeresen közlik az ottani lapok.

Számos egyéni és csoportos kiállítása volt Erdélyben, Magyarországon, Montrealban és Amerikában. Művei megtalálhatóak magán- és közgyűjeményekben.

…”Számomra a művészet és a művészeti tevékenység, az alkotás egyfajta történelmi, társadalmi szociális viszony, préselmény, szubsztancia következménye, eredménye is. A művészi szabadság mindenkor megkerülhetetlen célja is és mint olyan, mértéke is az adott társadalmi politikai szabadságnak, és ugyanakkor érzékeny szenzorként működő jelrendszer is lehet.

Szerző: Bánki Ákos „A festészet ott kezdődik, ahol a művész már nem a képet irányítja, hanem megtanul figyelni arra, amit a kép kér tőle.” A pécsi iskola nem egy stílus, hanem inkább egy szemlélet. Martyn Ferenc, Lantos Ferenc, Keserü Ilona, majd a Pécsi Mesteriskola és a PTE Festészet Tanszéke olyan festői közeget hozott létre, amelyben a festészet autonóm nyelvként működik.

Kovács Nikolett a pécsi iskola alkotója, művészetének hangsúlya nem az ábrázoláson, hanem a forma, a szín, a ritmus és a tér belső viszonyain van. A festmény nem egy történet illusztrációja, hanem önálló gondolkodási forma. A képalkotás során a test, a mozdulat és az anyag közvetlen kapcsolatban áll egymással; a festői gesztus egyszerre formaalakító eszköz és a gondolkodás hordozója is.

Az absztrakt festészet egyik legnagyobb félreértése, hogy sokan a szabadság műfajának tartják. Mintha itt bármi megtörténhetne. Pedig éppen az ellenkezője igaz. Minél kevesebb kapaszkodót kínál a kép, annál nagyobb felelőssége van minden egyes ecsetvonásnak. Egyetlen gesztus képes felborítani vagy éppen megteremteni az egész kompozíció egyensúlyát.

Nem az első ecsetvonás a festészet egyik legnehezebb pillanata, hanem az, amikor a művész képes lemondani a teljes kontrollról. Az elengedés azonban nem azt jelenti, hogy a festő nem irányít. Éppen ellenkezőleg: azt jelenti, hogy felismeri azt a pontot, amikor a kép már saját törvényei szerint kezd működni. Innentől nem kizárólag a művész akarata formálja a festményt, hanem létrejön egy párbeszéd az alkotó és a kép között.

Nem előre kijelölt forma felé haladnak Kováts Nikolett festményei, hanem az érzékeny egyensúly állapotát kutatják. A gesztus szabadon áramlik, mintha egy hosszú zenei futam bontakozna ki a vásznon: az ecsetvonások egymásból következnek, ritmust teremtenek, majd egy ponton váratlanul megállnak. Ez a megállás azonban nem lezárás, hanem elengedés. Az elengedés Kováts Nikolett festészetében nem az energia elvesztését, hanem annak beteljesedését jelenti: akkor engedi el a képet, amikor a benne működő erők már találkoztak, és a feszültség önmagában is teljessé vált.

„A későbbiekben meg fogja magát ismerni, mert az inge gallérja pontokba van szedve és ezek továbbítják az ismertség központjait a saját tulajdonsága felé.”

Almásy Aladár 80. születésnapjának alkalmából rendezett tárlat egy visszatekintő válogatás, amely az elmúlt évtizedekből, műfajokon átívelő alkotásokat mutat be –. elsősorban olyanokat, amelyek korábban még nem szerepeltek kiállításon. Az Almásy Aladárra jellemző műfaji sokszínűséget több különböző méretű szobor, sokszorosított grafikák (litográfia, rézkarc és fametszet) illetve festmények, valamint egyedi papírmunkák (akvarellek, rajzok) reprezentálják.

A kiállításon bemutatásra kerül egy rendhagyó kiadvány, amely Almásy Aladár műveinek leltárjából született. A kötet készítői: Takács Lídia és Almásy Ivor a 800 műcímet két szempontból szeretnék bemutatni: mint irodalmi tartalmat, illetve mint a leltár egy tételét, a tárgy azonosításának vonatkozását. A kiadvány első fele ezért a címek halmazát szinte, mint versfolyamot mutatja be, melynek mélyebb rétegeibe Borsik Miklós költő bevezető szövege kíséri az olvasót.

Almásy Aladár Munkácsy Mihály díjas képzőművész 1946-ban született Debrecenben.

Pályályát grafikusként kezdte a 70-es években, a Miskolci Országos Grafikai Biennálé nagydíját 1985-ben nyerte el. A nyolcvanas években művészetében egyre inkább a festészet felé fordult, de grafikai munkássága e mellett végig töretlen maradt. A kilencvenes évektől kezdődően a szobrászat médiumában is kiteljesedett, térbeli kompozíciói a Gaál József által megfogalmazott kifejezéssel élve manierista tárgykollázsok.

Művészetében kultúrtörténeti és irodalmi alapanyagokból táplálkozik, mely forrásokat teljesen öntörvényűen és szabadon használja fel képi asszociációihoz.

Almásy Ivor

Megnyitó: 2026. 06. 17., szerda 18 óra

Táncperformansz: Fábián Fanni és Hencz Dóri színésznők

"Mesterséges terek és falak. Élénk színek, geometrikus formák, mászó emberek. Ezt látja, aki ellátogat egy falmászó sportközpontba. A falmászás (boulder) egy tipikusan kortárs, nagyvárosi sport – a természetbe való vágyódás és az attól való rettegés is meghatározza. Az ember színes, mesterkélt terekkel veszi körül magát, a falmászó terem falai „ügyetlenül” imitálják a természetes sziklák kiszögelléseit. Azonban mindez a városi ember kényelmét, sportosságát, kikapcsolódását szolgálja. Sokan azért választják, mert biztonságos közegben ad egy nagyon erős „jelenlét”, teljesen testi „itt-és-most” élményt, szemben a virtuális világ jelen-nem-levésével. A legtöbben társaságban másznak, bár alapvetően magányos sport. Amikor falat mászunk, akkor a következő kapaszkodóra gondolunk és nem a hétköznapi gondjainkon rágódunk. Mászás közben a fogódzók „pont jó” helyen vannak, annyira messze egymástól, hogy még el lehessen érni őket, de mégis legyen benne kihívás, ahogy egyik fix pontról a másikra mászunk, egyre magasabbra. Elgondolkodtató, hogy mennyire tudja imitálni a boulder terem fala a valódi természetet…? Ahol mondjuk nincs „pont jó” helyen egy sziklaperem, hogy megvethessük ott a lábunkat? A falmászó terem emberléptékű, az ember uralja, épített környezet, szemben a természettel, ami kiszámíthatatlan és emberfeletti. A falmászás tere egy véges tér, plafon határolja, szemben a sziklamászással, ahol felettünk az égbolt, szerencsés esetben a hegycsúcs a cél, ahonnan nincs tovább. A boulder teremben nincs „csúcs”, profán módon csak egy vízszintes síkban ér véget, a legtöbb mászó nem is mászik fel odáig. A falmászás, mint motívum számomra a mai ember végső mesterkéltségének, ultra-urbanizációjának szimbóluma, benne feszülő ellentmondásként pedig a természet, a mozgás és a kihívás iránti magányos, romantikus vágyak fogalmazódnak meg. Pont, mint bennünk."

Jakatics-Szabó Veronika

Nyitvatartás: szerda, csütörtök, péntek 15 -18 óra között és bejelentkezéssel

2026.06.12., péntek 18 óra

,,A K.A.S. Galéria „Madárdal” című, Knyihár Amarilla legújabb munkáit bemutató kiállítása a természet, az emberi beavatkozás és az illúzióteremtés komplex viszonyát vizsgálja. Az alkotó a szentendrei táj, a Pap-sziget motívumait és a tovatűnő természeti élményeket ötvözi az informel és az absztrakt expresszionista festészet szenvedélyes, felszabadult kifejezésmódjával és egyéni, paradox tartalmú törekvéseivel.

A tárlat központi koncepciója a jelen és a jövőbeli, a valós és az imaginárius terek dichotómiájára, valamint az élő és a szenvedő természet kontrasztjára épül. A kiállítás legmeghatározóbb, grandiózus alkotása a „Madárdal” című triptichon, amely médiumváltásával és társadalmi célú tartalmával hívja fel a figyelmet az antropocén ember veszélyeire. A hármas egység klasszikus vallásos struktúrája a természetet felmagasztaló szentélyt formál a térből, ahol a két szélső panel a táj érzéki és szellemi szépségét hordozza. Ezzel szemben a középső elem egy másfél év alatt, háztartási műanyag csomagolóanyagok hulladékából szőtt képobjekt, amely a fogyasztó ember drasztikus ökológiai lábnyomát és a felhalmozódó szemét bioakkumulációs folyamatát állítja fókuszba. Az alkotás valódi sokkhatása a vonzás és az iszony kettősségében rejlik: a szemlélő számára vizuálisan rendkívül látványos, izgalmas textúrájú és taktilis hatású mű valójában az emberiséget mérgező nem lebomló anyagokból épül fel.

Knyihár művészetében a Max Ernst és Jackson Pollock által inspirált csorgatások, fröcskölések és gesztusfestészeti elemek keverednek, miközben a vásznakon az impresszionizmus természetváltozásaira való érzékenysége is visszaköszön. A festék anyagszerűsége, a matéria szenzualitása egyszerre ünnepli a festészet szépségeit, a vizuális élvezetet és a befogadás örömét, miközben az absztrakcióból kibomló valósághű természeti motívumok ereje a spirituális értelmezés felé nyitja ki az interpretációt." Garami Gréta művészettörténész

K.A.S. Galéria
1114 Budapest, Bartók Béla út 9.
tel.: +36 20 986 8601

Megnyitó: 2026. május 27., szerda, 18 óra

Megnyitja: GARAMI Gréta művészettörténész

A K.A.S. Galéria „Madárdal” című, Knyihár Amarilla legújabb munkáit bemutató kiállítása a természet, az emberi beavatkozás és az illúzióteremtés komplex viszonyát vizsgálja. Az alkotó a szentendrei táj, a Papsziget motívumait és a tovatűnő természeti élményeket ötvözi az informel és az absztrakt expresszionista festészet szenvedélyes, felszabadult kifejezésmódjával és egyéni, paradox tartalmú törekvéseivel.

A tárlat központi koncepciója a jelen és a jövőbeli, a valós és az imaginárius terek dichotómiájára, valamint az élő és a szenvedő természet kontrasztjára épül. A kiállítás legmeghatározóbb, grandiózus alkotása a „Madárdal” című triptichon, amely médiumváltásával és társadalmi célú tartalmával hívja fel a figyelmet az antropocén ember veszélyeire. A hármas egység klasszikus vallásos struktúrája a természetet felmagasztaló szentélyt formál a térből, ahol a két szélső panel a táj érzéki és szellemi szépségét hordozza. Ezzel szemben a középső elem egy másfél év alatt, háztartási műanyag csomagolóanyagok hulladékából szőtt képobjekt, amely a fogyasztó ember drasztikus ökológiai lábnyomát és a felhalmozódó szemét bioakkumulációs folyamatát állítja fókuszba. Az alkotás valódi sokkhatása a vonzás és az iszony kettősségében rejlik: a szemlélő számára vizuálisan rendkívül látványos, izgalmas textúrájú és taktilis hatású mű valójában az emberiséget mérgező nem lebomló anyagokból épül fel.

Knyihár művészetében a Max Ernst és Jackson Pollock által inspirált csorgatások, fröcskölések és gesztusfestészeti elemek keverednek, miközben a vásznakon az impresszionizmus természetváltozásaira való érzékenysége is visszaköszön. A festék anyagszerűsége, a matéria szenzualitása egyszerre ünnepli a festészet szépségeit, a vizuális élvezetet és a befogadás örömét, miközben az absztrakcióból kibomló valósághű természeti motívumok ereje a spirituális értelmezés felé nyitja ki az interpretációt.

Az MTA Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia székfoglaló kiállítása,

Megnyitó: 2026. április 23., csütörtök 18:00

A kiállítást megnyitja: Sinkó István festő, művészeti író

,,Pár mondatban szeretném megmagyarázni a kiállításom címét. Anyagban gondolkodom, akár síkban, akár térben, bármilyen anyagról legyen is szó. Nem leíró, történeteket elmesélő munkákat készítek, inkább hangulatokat, fényeket, időjárási jelenségeket, természeti formákat szeretnék megjeleníteni úgy, hogy tulajdonképpen nem ábrázolok, „csak” sejtetek. Munkáim nagy részénél különböző minőségű, legtöbbször természetes anyagokból indulok ki, sok-sok anyagkísérlet révén. Ezzel párhuzamosan vázlatokat is készítek, amikor a fejemben már kezdenek körvonalazódni a dolgok. Sokszor éjszaka találom ki a munkáimat, legyenek azok nagyobb méretű autonóm művek vagy designtextilek. Textilesként végeztem az akkori Iparművészeti Főiskola Textil Tanszékén, nyomottanyag-tervező szakon. Ezzel azonban csak rövid ideig tudtam foglalkozni, mert a diploma megszerzése után a magyar könnyűipar csaknem minden ága padlóra került, így tervezőtársaimmal együtt légüres térbe kerültünk. Azóta különféle anyagkísérletekkel foglalkozom: főként textilekkel, de izgalmasnak tartom a fémfelületekkel, fémszövetekkel, papírral, merített papírral és furnérral való munkát is. Nagyon szeretek más társszakmák képviselőivel együtt gondolkodni, és ezeket a közös munkákat a jövőben is szeretném folytatni. Az egyedi tervezési és kivitelezési munkáim mellett a tanítás is nagyon fontos számomra. Közel húsz éven át voltam a Kisképző Textil Szakának művésztanára, jelenleg pedig több mint öt éve a GYIK Műhely oktatójaként dolgozom. Mindkét helyen sokat kaptam a közös munkától, és hálás vagyok érte.

A K.A.S. Galériában rendezett önálló kiállításomon egy szűk válogatást mutatok be nagyobb méretű textilmunkáimból és installációimból, valamint itt szeretném először megmutatni egy pár napja elkészült, fém-textil kombinációjú autonóm munkámat is. A nagyobb művek mellett kisebb léptékű „minik” is láthatók majd, amelyek mindegyikének külön története van. A kiállítás megtekinthető: 2026. május 20-ig.

Nagy Zsófi kiállítása

K.A.S. Galéria

2021. március 25. – április 14.

Megnyitó// március 25., 18 óra 

Az esemény facebookon követhető, később visszanézhető.

Megnyitja // Schneller János

Elemi erővel megfogalmazott gesztusok nyernek teret geometrikus kompoziciókban Nagy Zsófi egyéni  kiállításán a K.A.S. Galériában.

Oldás és kötés folyamatos dinamizmusa tartja életben műveit, melyeket egymással párhuzamosan fest. Egyszerű képi helyzetekből kiindulva, ezek árnyalatait, variációit vizsgálja, különféle új helyzetekbe állítja őket . Egy-egy forma, szín visszatér a vásznakon, ezáltal a képeket összekötő gondolatfonalnak vizuális lenyomatot is hagyva. Ismétlődő képi elemek kerülnek különböző kompozíciókba. Izgalmas vizuális együttállásokat keres, melyekből inspirálódva tovább dolgozik a képein. Foglalkoztatja a véletlen, a hiba és a törvényszerűség megjelenése az alkotói folyamatban; a hiba és a hiba „javítása”, beépülése a képbe. A gyenge pontok a mozgatórugók. A káosz és strukturáltság együttes megjelenése, egymásnak feszülése, dinamizmusa, egyensúlyba hozása jelenik meg az alkotásokon. 

Megtekinthető bejelentkezéssel minden délelőtt 10-12 között és szerda-péntek 14 - 17-ig.

A kiállításról videó is készül, mely honlapunkon megtekinthető.

Az online megnyitó a K.A.S. Galéria facebook oldalán keresztül követhető és később is visszanézhető.

Áradat, folyam, hömpölygés – az élethez nélkülözhetetlen víz megállíthatatlan mozgása és ereje. A vízé, mely bennünk és körülöttünk állandóan jelen van, különösen ha egy olyan folyó által kettészelt városban élünk mint Budapest, vagy ha időlegesen eltávolodva tőle olyan új otthont választunk magunknak, mint Barcelona, ahogy Bánki Ákos is tette, amikor 10 hónapra a tengerparti városba költözött.

A K.A.S. Galériában megrendezésre kerülő Flūmen című kiállítás ennek a nemcsak fizikai értelemben vett helyváltoztatásnak, az eltávolodásnak és visszatérésnek passióját járja körül.

A víznemünek önmagában nincs alakja, mert eleme a változás, a mozgásban lévő erő. Bánki Ákos Barcelonában készült sorozatában ezt a mozgásában megragadhatatlan entitást jeleníti meg. A képtől eltávolodva, hozzá sem kézzel, sem ecsettel hozzá nem érve, a vizet porrá őrlő festékszóróval permetezi vásznait, miközben tudata tökéletes kontrollt gyakorol keze, így a léggé vált víz felett is. A vászonra a légből lecsapódó makulátlan egyenesek, mint horizontok csábítják a szemet az origó keresésére, ahol elválhat egymástól föld, ég és víz, a színek érzéki játéka azonban minduntalan tovább löki a tekintetet, meghiúsítva a megnyugvást, elmerülünk a végtelenbe.
Ennek a tökéletes játéknak, ennek a teljes koncentráltságban készült sorozatnak a feloldása jelenik meg a többi képen. A végtelenből visszaszállva, ellepi a vásznat az élet. A légneműből újra víz lesz, az érintetlen vásznakból simítás, kontakt felület. A szellem visszatér a testbe, mely újból az anyagba kapaszkodik. A horizontok eltűnnek, sem vízszintes, sem függőleges nincs többé, mindent elborít a szín, a hatalmas vörös folt, mely a passió utolsó stációja. A kiállítótér arénává változik.

A K.A.S. Galériában megtekinthetőek lesznek Bánki Ákos Barcelonában készült sorozatának darabjai, illetve a Budapest Art Factory-ban alkotott legújabb művei.

Bánki Ákos festészete az absztrakt expresszionista hagyományokon alapul. Munkásságában színekkel, formákkal, gesztusokkal kísérletezve hoz létre különböző energiájú és intenzitású képtereket. Meghatározó művészeti élménye Mark Rothko festészetével való fiatalkori találkozása.
Festészetével a képek elemi, érzékekre ható erejének feltárására törekszik. 

MUTATVÁN(Y) válogatás 5 év kiálításaiból

Andrási Edina, Budán Miklós, Varga Dóra kiállítása

Online megnyitó: 2020. november 13. péntek 18 órakor*

Megnyitja: Bordács Andrea
Zenei performansz: Esteban de la Torre

*a megnyitó az aktuális vírushelyzet miatt zártkörű. Online közvetítjük a K.A.S. Galéria facebook oldalán!

A K.A.S. Galéria szeretettel meghívja
Koroknai Zsolt: Nootikus Transzcendens című kiállítására

Megnyitó: 2020. november 4., szerda 19:00
A kiállítást megnyitja: Fazakas Réka, a Műcsarnok kurátora

Megnyitó performansz: Koroknai Zsolt - Ladjánszki Márta - Varga Zsolt

K.A.S. gyűjtemény - Válogatás 30 év műtárgyaiból

Mátrai Péter - a ,,három gráciához" - zenei performanszával zártuk Fóris Katalin, T.Doromby Mária és Vigh Krisztina textilművészek kiállítását.