Lukács Ágota | SURSUM CORDA / EMELJÜK FEL SZÍVÜNKET

LUKÁCS ÁGOTA
SURSUM CORDA / EMELJÜK FEL SZÍVÜNKET

K.A.S. Galéria, 2023. szeptember 19. - október 3.

Megnyitó: 2023. szeptember 19., kedd 18:00
A kiállítás megnyitja: Sulyok Miklós művészettörténész

Facebook esemény

Lukács Ágota
Sursum corda / Emeljük fel szívünket I–VII.
ceruzarajz-sorozat, 2021–2023

A sorozatot 2021 tavaszán, a koronavírus-járvány idején kezdtem rajzolni. Canson akvarellpapír-tekercsből vágott méteres lapokra puha grafitceruzával húztam vonalakat nap mint nap, hónapokon át. Reggelente, teljes csendben dolgoztam, és sokat várakoztam: törekedtem arra, hogy kitartsak a csendben, és a vonásokat e csöndben fölsejlő élő jelenlétből húzzam meg. Nem könnyű szavakba önteni, hogyan születtek, miről szólnak e rajzok. Egy-egy liturgikus és biblikus szöveg, valamint személyes lelki élmény, amihez leginkább kapcsolni tudom az emelkedő, súlytalanodó, felpuhuló kövek látványát.

A címadó latin szöveg, „Sursum corda”, a katolikus szentmisében hangzik el. „Emeljük fel szívünket” – szólítja meg a pap a híveket. Régóta foglalkoztat ez a mondat, s az a belső irányváltás, amire utalhat. Hogyan emeljük fel a szívünket? Hétköznapi életünk és énünk sok törekvése, gondolata között megállhatunk egy pillanatra. Talán veszünk egy nagy lélegzetet, talán feltekintünk, talán szívünket elcsendesítve fülelni kezdünk. Nehezen érhető tetten az a belső mozdulat, vagy talán csak mozdulatot vágyó belső törekvés, amely során a lélek izma megfeszül, s valami bennünk elmozdul.

Ezekiel próféta könyvében olvashatjuk: „Új szívet adok nektek és új lelket oltok belétek, kiveszem testetekből a kőszívet és hússzívet adok nektek.” (Ez 36, 25; vö. Ez 11, 19). Az isteni kegyelem hatására megújuló, kőből elevenné váló emberi szív ószövetségi képe az Újszövetségben Jézus tanításában él tovább.
Kőszívemet magam puhítani nem tudom. Lelkigyakorlatok csendjében tapasztaltam meg azt a gyengéd erőt, amelynek terében a kő puhulni, emelkedni kezdhet. A Visegrádi-hegység tetején, Dobogókőn áll a jezsuiták lelkigyakorlatos háza, a Manréza. Itt végzett lelkigyakorlatok élménye nyomán a „dobogó kő” kifejezésről megelevenedő szívre asszociálok, kődarabra, mely csodás módon pulzál, dobog.

Csendből született a Sursum corda rajzsorozat, és az a belső tapasztalás, amit kifejezni kívántam vele, szintén a csendhez kapcsolódik. A gondolatok lecsendesítésében, a tekintet felfelé irányításában lassan, talán alig észrevehetően, valami elmozdul, és a kő emelkedni, a szív puhulni kezd.

Magamról:

Kisiskolás koromban a Szabados Árpád vezette GYIK Műhelybe jártam. Később, a gimnázium utolsó évében szakkörökben tanultam rajzolni: Bodóczky Istvánnál – aki élete végéig mentorom maradt – a Kisképzőben, valamint Ferk Ilonánál és Topor Andrásnál a Postás Művelődési Központban. Érettségi után, 1990-ben néhány hónapot Angliában dolgoztam. Londoni múzeumlátogatásaim, köztük a Tate Rothko-termének szakrálishoz fogható élménye nyomán fordult figyelmem a művészettörténet felé. Bölcsészettudományi tanulmányaim (művészettörténet, esztétika, angol nyelv és irodalom) háttérbe szorították a rajzolást. Miközben a művészetek, főleg a képzőművészet maradt érdeklődésem homlokterében, a befogadó oldalán találtam magamat, és vágyakozva néztem az alkotó oldalra. Előbb fényképezni kezdtem, elvégezve Kerekes Gábor és Stalter György haladó tanfolyamát (1998–99, ASA Fotóstúdió). 2009-től a Lajta Gábor és Sinkó István vezette Galéria Körbe jártam rajzolni, és néhány éven át részt vettem a kör nyári zebegényi festőtáborában. Eközben munkahelyemen, a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a Művészeti tár muzeológusaként rendszeresen találkozhattam kortárs képzőművészekkel. Nagy hatással voltak rám a műteremlátogatások, legfőképpen pedig Keserü Ilonával való megismerkedésem. Beszélgetéseink nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy felismerjem és elismerjem a bennem szunnyadó, kifejezésre váró képek létjogosultságát. 2012 óta alkotok rendszeresen. Papírra rajzolok ceruzával, szénnel, pasztellel, festek tussal és akvarellel. 2015-ben lakáskiállításon mutattam be addigi munkáimat. A tárlatot Lovas Ilona is megtekintette, aki ettől kezdve figyelemmel kísérte és segítette alkotó munkámat, és haláláig kedves mentorom maradt.

Lukács Ágota

A kiállítás az Ars Sacra Fesztivál 2023 programsorozat része.

A kiállítás megtekinthető: 2023. október 3-ig